2013. február 20., szerda

4. rész ~ Az ismerős ismeretlen


Sziasztok! Nem nagyon komiztatok az előző részhez:( Nem tetszett? Na de mindegy ettől eltekintve remélem ez a rész tetszeni fog! Komizzatok és kövessetek be! Jó olvasást!:)
Katy Hamswort

Egy harsogó hangosbemondóra ébredtem, a szívroham kerülgetett.
- Mindenki jöjjön a hangárba!- ordították.
-Mi az Isten az a hangár?- néztem magam elé kérdőn.
Egyszer csak megszólalt egy gyönyörű lány, a hosszú szőke haja a vállára omlott, a kék szemei csak úgy csillogtak.
- Gyere, velem majd én megmutatom!- mondta nevetve.
- Ohhw… Köszönöm! Amúgy Zury Swann a nevem!
- Jaj, bocsi én be sem mutatkoztam Katy Hamswort vagyok!- nyújtotta a kezét kedvesen. Gyorsan elkaptam és megráztam.
Kínos csend volt, ezért megpróbáltam egy kis színt vinni a sétálásba:
- És Te melyik szobában laksz?
- Ugyan abban, amiben Te!- mondta nevetve.
- Nem is vettem észre!
- Biztos azért, mert aludtál!- mondta kicsit gúnyosan.

- Igen az meglehet!
- Na itt is vagyunk!
- Ööö… ülsz mellém?- kérdeztem félénken.
- Persze!- mondta kuncogva.
*1 órával később*
- Olyan jót beszélgettünk a semmiről!- jelentettem ki.
- Körülbelül!
- Te voltál már máskor is ebben a táborban?- kérdeztem.
- Igen, elég sokszor!
- Akkor lenne egy kérdésem!
- Mondjad!
- Segítesz nekem egy felderítésben?
Nevetve nézett rám: - Persze!
- 5 óra az pont ideális idő!- jelentettem ki.
- De kit keresünk? - kérdezte izgatottan.
- Először is megmutatod nekem, hogy hol van a WC? Mert mindjárt bepisilek.- mondtam számat összeszorongatva.
- Gyere!
Gyorsan elvégeztem a dolgomat.
- Jézusom! –mondtam hangosan.
- Mi az?- nézett rám újból kérdően Katy.
- Ez nem lehet biztosan ő az!
- Ki, kicsoda?
- Ki az kis fodros hajú?- most fordult a kocka, én kérdeztem.
- Harry. Gyere, bemutatlak neki! –gyorsan elhuzakodtam tőle.
- Nem, nem lehet!- mondtam hangosan.
Erre Harry és barátai is megfordulta. Ennél a helyzet nem is lehetett már rosszabb, de még is Katy elkezdte felénk invitálni a fiúkat. Nem tudtam mit csinálni, szégyenem be lehajtottam a fejem. Már itt is voltak. Próbáltam jó pofát vágni a dologhoz, ezért bemutatkoztam.
- Sziasztok, én Zury vagyok!- mondtam félénken.
- Hello én Louis!
- Én Zayn!
- Én Niall!
- Liam!
Utoljára jött az én ”megmentőm”:
Szia! Én Harry vagyok!- a zöld szemei csak úgy csillogtak az arcán a mosoly a fülég ért.
Megpróbáltam elmenekülni:
- Nagyon szomjas vagyok, elmegyek, iszok valamit!- mondtam.
- Tudod, merre van?- kérdezte Katy.
- Persze azért annyira elveszett még nem vagyok!
- Fúú én is! – jelentette ki Louis.- Veled mehetek?
Nem akartam megbántani:
- Persze gyere velem!
Elindultunk. Ahogy néztem Louis nem volt egy elveszett gyerek.
- Most jöttél először?- kérdezte vigyorogva.
- Igen. – mondtam félénken.
- Ne félj tőlem, nem harapok!- mondta kacagva.
- Akkor megnyugodtam!
- Mit kérsz?- mondta udvariasan Louis.
- Ümm… egy fantát, és Te?
- Én spritet!
Nevetve töltöttünk egymásnak és átadtuk poharakat a másiknak. Amint megittuk az innivalónkat. Louis nagy nevetésbe tört ki.
- Mi az? Mi ilyen vicces?
- Van egy kis bajszod!- mondta még mindig nevetve.
Elkezdtem körbe- körbe nyalogatni a számat, de Louis csak továbbra is nevetett.
- Még mindig olyan? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen!- és ezzel a szóval párhuzamba oda nyúlt a számhoz és letörölte. Kicsit tovább nyaraltatta ott a kezét a szám felett és egyre közelebb hajolt.
- Khm, khm!- mondtam halkan és Louis gyorsan elkapta a fejét.
- Gyere, menjünk vissza már biztos várnak!- mondta szégyenlősen.
- Jó!
Kínos csend volt. Amint odaértünk Harry engem nézett, oda se mertem pillantani. Szerencsére Katy már búcsúzkodott, ezért gyorsan odavágtam egy „sziasztokot” és már indultunk is el.
Katy újból kérdés zuhatagot indított rám:
- Na és hol voltatok ilyen sokáig? Mit csináltatok?- kérdezte buzgón.
- Ittunk, mint ahogy mondtuk. Nem akartam neki még elmondani a történteket.
- Persze az tartott ilyen sokáig.
- Akkor ne hidd el!- mondtam gúnyosan.
Beértünk a szobánkba én gyorsan elmentem tusolni fogat mosni. Befeküdtem az ágyba, de azért megvártam Katy-t. Ő is gyorsan végzett.
- Na és mért voltál úgy kiakadva, amikor megláttad Harryt?- kérdezte.
- Ááá ez hosszú történet!
- Nekem van időm!- a kék szemei csak úgy csillogtak.
- Én nagyon álmos vagyok! Ígérem, holnap ezzel kezdem a reggelt!- mondtam kicsit lerázóan.
- Legyen! Akkor jó éjszakát!
- Neked is!
Kicsit még járt a fejem a Louisos eseten, de az álom manók most is eléggé elálmosítottak így elaludtam.

4 megjegyzés:

  1. nagyon jó és az előző is tetszett.:)) folytasd!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik/ tetszett! Folytatom !:) Ja és nagyon köszönöm a kommentjeid!:) <3

      Törlés
  2. Nagyon tetszik ^^
    Hogy az igazat mondjam, először nem tetszett ez a "táboros" dolog... De nost meggyőztél ^^
    Meg nem tudom, nekem kicsit furi volt Louis...Louis... hogy is mondjam? Közvetlensége?
    Fura volt, hogy most látták egymást elöszőr és rögtön ndki esett xdxdxd Ja, meg ami még zavar,hogy csak oda tegyél felkiáltójelet ahol felkiáltó/felszólitó/óhajtó mondat van, mert egy picit zavaró... :/
    Ezeken kívül amúgy rohadt jo, és hozd az újat, mert meghalooook *------------------*
    Wáááááá, de imáádooom
    /Mellesleg mostantól mindig várhatod a kommentjeim :)/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik/ tetszett! Folytatom !:) Ja és nagyon köszönöm a kommentjeid!:) <3

      Törlés