5. rész ~ Beszélgetések

Sziasztok!Köszönöm, hogy komiztatok! Remélem ez a rész is tetszeni fog, és ha igen akkor, mint eddig bátran írjatok, szavazzatok és kövessetek be!Jó olvasást!:)

A gyors elalvás sajnos azt eredményezte, hogy fél 5 kor már fent voltam, de ez Katy-vel sem volt máshogy. Láttam, hogy forgolódik így megkérdezte, hogy:
- Fent vagy?
- Igen. – mondta rekedt hangon.
- Nem jössz át az én ágyamba akkor beszélgetni? – nem is gondoltam volna, hogy Katy 1 nap alatt így a szívemhez fog nőni.
- De szívesen! – nagy mosoly kerekedet az arcán.
Már itt is volt mellettem.
- Na, akkor mi is van Harry- vel?- reméltem, hogy ezt a témát elfelejti reggelre, de nem.
- Háát… ööö… nem is vagyok benne igazán biztos, de…jajj, hogy mondjam?!- elkezdtem a kezemet mardosni a hideg futott föl- le a hátamon.
- Nekem nyugodtan elmondhatod, nem mondom el senkinek rám legjobb barátként is tekinthetsz!- mondta aranyosan.
- Örülök neki, hogy benned megbízhatok, csak nekem erről nagyon nehéz beszélnem elég rossz élmény.
- Bántott téged?- nézett rám kikerekedett szemmel.
- Dehogy! Pont ezaz! Este volt hazafelé tartottam és valami sötét alak üldözött és persze el is kapott. Nagyon féltem ott szorongatott és mást is akart velem csinálni és akkor egy fürtös hajú férfi leütötte a csávót teljesen úgy nézett ki, min Harry. Mondta, hogy szaladjak, de a kíváncsiságom újból nagyobb volt, mint félelmem ezért a sarkon megvártam és csak ennyit mondott „Még találkozunk!”. És tessék, itt van, biztos vagyok benne, hogy ő az. – mondtam kicsit ijedt fejjel.
- Ez durva és most mit fogsz csinálni?
- Nem tudom, ez a baj, hogy nem tudom.
- Szerintem jobb ezt tisztázni. – mondta Katy.
- Igen csak, hogy? Oda megyek hozzá és mondom, hogy hé, Te voltál, aki megmentetté, vagy, hogy?
- Szerintem próbálj meg vele kettesben maradni majd én eltérítem a többi fiút!- mondta kedvesen.
- Majd megpróbálok! Ja és ha ez még nem elég Louis még le is akart kapni.
- Micsoda, Louis?- nézett rám bambán Katy.
- Ahogy mondod. Amikor elmentünk inni.
- És hogy?
- Ugye fantás maradt a szám és le akarta törölni és közbe egyre közelebb hajolt, de én félbe szakítottam az akcióját.
- Ez elég vicces.
- Számomra nem annyira. - jelentettem ki. Na, de most Te mesélj, mert én már mindent elmeséltem!- mondtam izgatottan.
- Nem is tudom nekem nincs ilyen pörgős életem.
- De biztos történik veled azért valami.
- De nem olyan érdekes dolgok, mint veled. Viszont abba segíthetnél, hogy mit vegyek fel!- mondta virgoncan.
- Legyen.
- Kinyitotta a szekrényét szebbnél- szebb ruhák sorakoztak benne. Szerintem húzd ezt a kék combközépig érő fodros ruhát.
- Jó!- mondta aranyosan. – Na és Te mit húzol?
- Nem tudom.

- Várj, már tudom is!- Katy eltűnt a ruhái között. Egy gyönyörű fehér ruhát hozott ki a teteje kis kövekkel volt kirakva az alja meg fodros hullámokban omlott le az ember térdéig.
- Nem puccos ez egy kicsit?- kérdeztem értetlen fejjel.
- Dehogy gyönyörűen fog állni!- mondta izgatottan.
- Hát legyen. - közben egy nagyot sóhajtottam.
Mind a ketten felöltöztünk. Gyönyörűen állt Katy-n az a kék ruha, mint ha rá öntötték volna.
- Úristen!
- Mi az ilyen rossz?

- Te hülye vagy? Gyönyörűen áll! Meglát, Louis, lehet újból megakar csókolni, amilyen kis lökött!- mondta nagy kacagva.
Durr, én gyorsan neki vágtam egy párnát a fejének. Ő meg visszahajította. Így tartott ez egy ideig, amikor ráeszméltünk, hogy fél 8 van és 8 kor reggeli.
- Gyere, menjünk fésülködni és fogat mosni!- mondtam kipirult arccal.
- Jó!
Ezzel is megvoltunk egy negyed óra alatt. Már a hangosbemondóban ordítozták, hogy negyed óra múlva reggeli!
- Gyere, menjünk le most, mert ilyenkor még lehet választani. - mondta nevetve Katy.
- Oké!
Amint odaértünk láttuk, hogy Harry- ék is ott állnak. Én lelassítottam lépteimet, de Katy húzott tovább és odasúgta fülembe:
- Ne félj, nem harapnak!- Louis is ezt mondta még is le akart smárolni, gondoltam magamba.
- Amikor odaértünk mögéjük mindegyiknek folyott a nyál a szájából, de mi ügyet sem vettünk ennek. Louis annyira bámult minket, hogy fele tejet mellé borította. Ekkor nagy nevetésbe csaptunk ki és ő gyorsan elfordult.
- Gyere Zury együnk valamit.
Én vettem egy sajtos kiflit és öntöttem magamnak narancslevet. Katy is így tett mi gyorsabban végeztünk ezért előbb leültünk a padhoz. Persze, hogy Louis mellém ült, de megpróbáltam nem figyelni rá Harryre meg végképp.
- Ezért elkezdtem beszélgetést folytatni Katy- vel.
- Na és, hogy aludtál?
- Köszi, jól.
Ez után kínos csend volt. Már mindenki felment kivéve Louis meg én.
- Ugye nem haragszol a tegnapi miatt? Nem akartalak megcsókolni, de egyszerűen, ahogy szemembe néztél …. Nem tudtam ellenállni sajnálom! Többet ilyen nem fordul, elő ígérem!- szabadkozott Louis.
- Nem haragszom csak meglepődtem nagyon furán fogadott….- mondtam szégyenlősen.
- Barát?
- Igen barát. - és ezennel mind a ketten felindultunk a szobánkba.
Amikor felértem a szobába Katy valami százezres lökettel ugrott a nyakamba és kérdezősködött.
- Na mit beszéltetek?
- Megbeszéltük, hogy barátok vagyunk és ennyi.
Ekkor egy halk kopogás hallatszott az ajtón. Kinyitotta Katy az ajtót. Harry volt az és engem keresett:
- Szia! Zury itt van?- kérdezte a mélyen csengő hangján.
Igen!- és közben ordította Zury téged keresnek.
Kiléptem az ajtón és láttam Harryt.
- Szia!......
***A többi majd a következő részben derül ki!:)***