2. rész~ A váratlan hír

Sziasztok! Egész gyorsan sikerült befejeznem a mostani részt, ez sem lett olyan hosszú, de az izgalmak csak ez után jönnek! Jajj, de mindjárt elkotyogom az egészet, ha tetszik az új rész akkor komizz és ha még jobban akkor kövess be! Jó olvasást!:)

A napok telt- múltak a gondolat még mindig nem hagyott nyugodni, hogy mért mentett meg engem a számomra ismerős idegen. A gondolatűzés gyanánt elmentünk anyuval vásárolni. Ahogy beértünk a boltba Anya közölte velem, hogy úgy vásároljak, hogy el fogok menni egy hétre. Nekem csak ömlöttek a kérdések számból emiatt:
- Miért? Minek? Hova? – kérdőn és mérgesen néztem rá.
Erre csak ennyit felelt:
- Majd meglátod édesem!- mosolyogva nézett rám. A kék szemei csillogtak.

Én meg pufogva elkezdtem vásárolni, csak pakoltam és pakoltam a cuccokat a kosárba. Anya újból oda jött.
- Drágám azt se feledd el, hogy holnap indulsz!- mondta szelíden.
Na ez végképp betette kiskaput :
- Hogy holnap?!- ripakodtam rá Anyára. A kék szemeim csak vibrálta.
Erre csak ennyi volt a válasz:
Jól fogod érezni magad!
- Gondolom!- mondtam gúnyosan.

Ez a vásárlás elég rosszul sikeredett. Amikor haza értünk, mérgesen fölmentem a szobámba a cuccokkal együtt és gyors becsaptam az ajtót. Ahogy csak lehetett olyan sebességgel levágtam a cuccokat a földre és bevettem magamat az ágyba. A szívem csak úgy lüktetett, mért akar elküldeni Anya, de nem lehet rossz hely, ha azt mondta, hogy jól fogom érezni magam. Ekkor egy- két könnycsepp is elhagyta a szememet. Kopogtatást hallottam gondoltam, hogy Anya az ki más lehetne?
- Bejöhetek? – kérdezte szelíden.
- Persze!- mondtam szipogva.
- Ezt meg kell beszélnünk!
- Jó, de én nem akarok elmenni, nem akarlak elhagyni!- mondtam és újból elhagyta egy könnycsepp a szememet.
- Nem hagysz el és csak egy hét, nem a világ vége!
- De…!

- De nincs de! Gyere, inkább pakoljunk össze!
Megadtam magam. A pakolás elhúzódott, este tízkor fejeztük be. Amikor el szoktam utazni minden este fagyival és valami jó filmmel szoktuk lezárni az estét. Ezért fel is vetettem:
- Na Anya hol van a film és a fagyi? – kérdeztem nagy mosollyal a számon.
- Hát tudod….- nézett rám és nevetett.
- Mit kell tudnom, csak ne mond azt, hogy nincsen!- mondtam meglepetten.
- Már rég bekészítettem!- mondta nagy nevetve.
Ekkor én is megnyugodtam.
- Verseny!- kiáltotta Anya.
Mind a ketten rohantunk le a lépcsőn. Persze én azonnal eltanyáztam. Így Anya nyert, mint általában, de azért a szemébe vágtam:
- Csak azt akartam, hogy legyen egy kis élményed, amíg elmegyek!
Anya már hozta is a fagyit. Az este jól fejeződött be, a film egy kicsit unalmas volt, de mi vidámmá tettük ezt a filmet is. Már csak az volt a kérdés, hogy holnap hova fogok menni. Nem kérdezősködtem tudtam úgysem fogja elárulni, ezért kértem egy „jó éjt” puszit és lefeküdtem aludni.